Ez a mai reggel elég durva...nekem! Szokták volt mondani,hogy az ember néha a legnagyobb félelmeit álmodja meg. Hát nekem mintha ma az összes rémálmom és legnagyobb félelmem összeadódott volna. Egyszerűen pánikkal keltem fel...és nem is emlékszem rá, hogy miért. Csak halvány foszlányok maradtak meg. És örültem,hogy felébredtem. Flóra már elment az órájára és itt vagyok... újra egyedül. Mint lassan már két hete mindig. A kezem remeg, a szívem dörömböl a mellkasomon, és valami félelemszerűt érzek az ismeretlen miatt. Most tényleg egyedül érzem magam ebben a szobában...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.