…Várni! Utálok várni… főleg esténként. Ilyenkor ijesztő lidérceket látok és a szívem összeszorul. És megint egyedül. Csak pár ember ül velem egy vagonban, az egyik egy angolul beszélő kínai lány. Hmm. Ilyet sem látni mindennap… a telefon néma… már sötét minden.

Az emberek kedvesebbek este… de tényleg így van ez. Fogalmam sincs miért. A kalauz,  valaki aki segít levenni a cuccom a vonatról, a biztonsági őr az állomáson.

Fülemben Jack Savoretti szól… a kínai lány elmegy és leül mögöttem. Egyedül érzem magam, csak remélem, hogy Flóra ma ott alszik a szobában. Nem szól hozzám senki…

Segíts! Zaklatottnak érzem magam. Rajzok kellenek… van egy hónapom. Beadandók vannak… egy hónap, kérdőívek, statisztikák, könyvek, szervezetek, modellek, kísérletek…

Segíts! Úgy érzem széthullok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.