Szíven ütött...

A sírás már kerülget...

Bazzeg, igen, változások kellennek de nem ilyenek. Ne a Szent-Györgyit!!! Tudom, hogy nem egy nagy színvonalú iskola de nem nem érdemli meg,hogy bezárják!!!! Nagyon szerettem oda járni és tessék, el is jutottam egyetemre!!

Azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy ezt nem fogjuk hagyni!! Nem fogjátok bezárni a Szent-Györgyi-t!

Megvolt…:)Ez olyan, mint ez első csók, első nap a suliban, vagy éppen az első lépésed. Igen, vezettem :)! Krisz úgy döntött, hogy megtanít vezetni hát és én meg belementem. Igazából eléggé félek a laptopomnál nagyobb maguktól mozgó gépezetektől, de rávettem magam :). Orfalu mögött haladunk, nézzd má’ milyen szép az erdő- mondom, erre az én egyetlenem lefékez és kiszáll a kocsiból. Te jössz – vigyorog.

Vat??????  

Okés, itt vagyok, megcsinálom! Beülök, kuplung, egyesbe és gáz. Wwíí ez nem is olyan nehéz. Aztán eltűnt előttem az út ugyanis egy bazi kanyargós dombon gurultam le…. Enyhe pánik lett úrrá rajtam de  Krisz rám nézett és megnyugtatott. Bízott bennem, hogy nem hibázok.

Összességében kétszer fulladtunk le és meg is lettem dicsérve és természetesen lesz folytatása is. Már várom…

…Várni! Utálok várni… főleg esténként. Ilyenkor ijesztő lidérceket látok és a szívem összeszorul. És megint egyedül. Csak pár ember ül velem egy vagonban, az egyik egy angolul beszélő kínai lány. Hmm. Ilyet sem látni mindennap… a telefon néma… már sötét minden.

Az emberek kedvesebbek este… de tényleg így van ez. Fogalmam sincs miért. A kalauz,  valaki aki segít levenni a cuccom a vonatról, a biztonsági őr az állomáson.

Fülemben Jack Savoretti szól… a kínai lány elmegy és leül mögöttem. Egyedül érzem magam, csak remélem, hogy Flóra ma ott alszik a szobában. Nem szól hozzám senki…

Segíts! Zaklatottnak érzem magam. Rajzok kellenek… van egy hónapom. Beadandók vannak… egy hónap, kérdőívek, statisztikák, könyvek, szervezetek, modellek, kísérletek…

Segíts! Úgy érzem széthullok!

Ne feledd, hogy ha rosszra- igazán rosszra-fordul a helyzet, ne add föl! Valahol valaki majd rád talál, ha közel engeded magadhoz.

A kezét nyújtja, fölsegít a padlóról, gyöngéden letörli a könnyeidet, megnyugtatja zaklatott elmédet.

Fölfedeztem, hogy valóban tündérek lakoznak a kert végében.   -by Natasha de Langue

Teljes reményvesztettség...ismerős érzés. Mégis voltak aki mellettem álltak akkor is, és felsegítettek a mocsokból amibe taszítottak. A bánat meggyilkolja az örömöt, ne hagyd, hogy uralkodjon rajtad. Vedd észre az életet...

Rájöttem,hogy meseírásban körülbelül ugyanolyan jó vagyok mint cikkírásban:) Épp most fejeztem be egy tündéri történetet Pintyőről az én kis csuffancs madaramról:D És hogy miért is írok mesét?...Úgy tűnik legnagyobb álmom válik valóra: mesekönyvet fogok illusztrálni:) De nem is akármilyet...mi szerkesztjük az egészet így egy teljesen saját gyártmányról van szó amit kb. április végén fogunk bemutatni a nagyközönségnek. Csapatunk már készen áll mindenkinek megvan a feladata:) Lesz minden  a varászgombától a mágikus moszkítóig, a királylánytól a dekoratív boszorkányig...mindenki személyisége beleivódik a saját karakterek által. De ezt még kemény munka és pénzköltés előzi meg, de tudom, hogy minden gyerek örülni fog Benedek Elek válogatott meséinek és persze a mi kis sajtos történeteinknek is:) És épp ez a lényeg!

Viszlát a Kerekerdőben!:)

Ez a mai reggel elég durva...nekem! Szokták volt mondani,hogy az ember néha a legnagyobb félelmeit álmodja meg. Hát nekem mintha ma az összes rémálmom és legnagyobb félelmem összeadódott volna. Egyszerűen pánikkal keltem fel...és nem is emlékszem rá, hogy miért. Csak halvány foszlányok maradtak meg. És örültem,hogy felébredtem. Flóra már elment az órájára és itt vagyok... újra egyedül. Mint lassan már két hete mindig. A kezem remeg, a szívem dörömböl a mellkasomon, és valami félelemszerűt érzek az ismeretlen miatt. Most tényleg egyedül érzem magam ebben a szobában...

 Hát, hogy is mondjam… Úton Sopronba. Úton a „bűneimmel”. Igen, haragszom magamra. Olyan dolgokat mondok emberekről, amik nem is igazak… Ez elég súlyos nálam és nem is tudom, hogy alakult ki. Nem vagyok ilyen. Fikázok mindenkit…-.- Féltékenység? Netán irigység? Nem is tudom… lehet! Nem akarok ilyen lenni. Nem tudok barátok nélkül élni… és mi is van az ellenségekkel? Nah azt aztán végképp nem akarok magamnak. Lehet már sokan megbántottak? Igen, előfordulhat. De nem annyira, hogy mindenkit eltaszítsak magamtól, akivel még jóban is lehetnék. Változok, kedves Olvasóm, és remélem ebből is majd kigyógyulok. Főleg azért mert olyanokat is megbántok, aki közel állnak a szeretteimhez, vagy éppen azokat bántom, meg akik mindennél fontosabbak nekem. Hát asszem eljött az őszinte bocsánatkérés, és nem is fogom átugrani. Így kérek elnézést mindenkitől, akit eddig megbántottam a szavaimmal. Tudod, kedves Olvasóm változunk, és én is kérek még egy esélyt, hogy felnőtté válhassak:)

Sokszor gondolkozom, álmodozó típus vagyok. Ezt a fejemhez is vágta már egy ember akit sokra tartottam. Nem szerette ha nem figyelek rá... Pedig sokszor volt ilyen, nagyon sokszor. Igazából nem is tudom mit vártam el tőle, hiszen nem érheti ezeket a dolgokat. Soha nem beszéltem neki róluk.

Azok a dolgok... a saját gyártmányú fantasy-m. Érzések amiket csak akkor éreztem mikor Nyugat felé sétáltam. De miért csak akkor... Az az érzés, hogy Nyugat felé menet megváltozik az életem, eljön egy olyan dolog ami semmihez nem hasonlítható.

...rájöttem

Ez Ő! A szerelem aki sétál felém, elmosolyodik amikor a szemébe nézek... Nyugat felé minden megváltozik. De ott volt Dél, a fenyőfák feletti táj ami iránt szívem ugyanúgy érzett...Megnyugodtam... A nyugati nap fénye elárasztja a fenyőfák feletti tájat és így az is a részemmé válik és ez a szívemnek épp elég. Kivirultam és ezt csak Neked köszönhetem. A szerelem a véremben van és a csontomig hatol a boldogság.   

Szemedben keresem a végtelen óceánt...

(Krisznek, mert szeretlek)

Boldog szülinapot!-kapom folyamatosan a facebook üzeneteket. Nagyon jól esik, hogy ennyien írnak mert akivel nem találkozom nap mint nap, legalább eszébe jutok. Vagy meglátja az oldaldobozon,hogy ma van a szülinapom:) De ez lényegtelen... Anyu például a kedvenc sütimet vette meg a boltban és reggel már azzal várt. Krisz pedig itt aludt nálam, így mellette kelhettem fel a szülinapomon. És persze vár még az este is, kis szülinapi hegyibuli amit elég nehézkesen de összehoztunk. Eddig a felállás: Marci, Áron, Én, Krisz, Dóri, Móni, Eni, Kardi,Kriszti, ha jobban lesz ugyanis 39 fokos láza van pedig ő is szülinapos:(, Siku azt hiszem ennyi eddig...:) aztán még kitudja ki néz be...remélem sokan!!! Ez az ünnep az amit mindenkivel meg akarok osztani, hogy mindenki velem örüljön.

Ma magamhoz ölelem a világot!!

Ágnes Vanilla: Születésnapodra...

Míg élünk, gyermekek vagyunk és mégis látod mindig haladunk, az úton mert menni kell, még akkor is ha maradni akarunk. Itt egy év és ott egy újabb, de embertől ne várj újat. Korlátaikat hagyd nekik. De híd is van és folyó is van, rajtad mások átkelhetnek, ha akarnak kinevethetnek. Szárnyad is van, repülni tudsz, így feléjük emelkedhetsz!

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz, álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz!

Föld lakói remeghetnek,hódolhatnak félelemnek, de te szilárd lábakon állj és maradj meg mindig ilyennek! Vedd a napot ajándéknak amit mások pazarolnak, ne vedd magadra ha semmibe vesznek, nekem mindig ajándék vagy!

Istenedhez, angyalodhoz, nem választott akarathoz,álmaidhoz, szerelmedhez, maradj mindig hű magadhoz!

Maradj mindig hű magadhoz, maradj hű adott szavadhoz, álmaidhoz, szerelmedhez így juthatsz igaz áldáshoz. Kedvesem lettél, ne számold, hogy mennyit léptél. Nem azt ünnepled mióta, hanem azt , hogy megszülettél!

Sweet 19!

Nem érdekel...akkor is művész leszek!!! Végre tudatosult bennem... ezt nem fogom feladni!!Teljesítem az álmaim ha beledöglök akkor is! És senki nem fog elkeseríteni vagy eltántorítani!! Köszönöm nektek akik támogattok...

Hát... igen! Mintha kicsúszna a lábam alól a talaj és kezdeném elveszteni a türelmem. Január elején beküldtem egy téli fotópályázatra 3 képemet...nagyon rendi volt mindenki vissza is írtak, hogy majd értesítenek. Ma gyönyörű napon, mondom megnézem mi a helyzet az oldalon és hadd ne mondjam. Ugye, én kezdő fotós kategóriába tartozok és fontos számomra, hogy megismerjenek engem és a világomat.Természetesen a művészetem által...ezért beküldök minden pályázatra egy-egy alkotást.

És igen! Itt kezdődik a móka...üzenőfal( már lassan be kellene szüntetni mindehol:@)! A második bejegyzés egy nagypofájú,bunkó,felvágós köcsög irománya amiben elpanaszolja ország-világ előtt, hogy mekkora szar ez a pályázat, mert semmi értelmeset nem lehet nyerni ami neki megfelelne. Elmeséli, ( MINTHA BÁRKIT IS ÉRDEKELNE!!) hogy neki milyen hiperszupermodern felszerelése van, és hogy ő nem azért vette és nem azért "dolgozik", hogy ingyen elosztogassa a biztos profi képeit. Mert ugye ő már vérbeli profi...-.-szánalmas bunkó!!! Az admin visszaírt,hogy ez nem kényszer, és szerintem burkoltam a tudtára adta, (amit én is ugyanígy tettem volna)hogy semmi keresenivalója nincs a pályázaton. És itt kezdődött ez a viccesnek ígérkező szópárbaj amit aztán megtört egypár jótét lélek:)Köszönöm nekik!!Igazából én is szerettem volna hozzászólni, de inkább veletek osztom meg a véleményem:) Ezt a pályázatot nekünk írták ki, igen, nekünk feltörekvő tehetségeknek,nem felvágós, tudatlan embereknek mint az illető személy!!! Hoppá, el is felejtettem,ugye emberünk mint már mondtam profi a szakmában és volt már kiállításon meg valami mucsaröcsögei intézményben van egy-két alkotása. Hát képzeld el, nekem is volt már kiállításon képem és a gimnáziumi osztálytablón is az én fotóm díszeleg...de ezt senkinek nem dörgölöm az orra alá!!

Tudod, kedves olvasóm, sajnos ezért tart itt a világ ahol tart. Az ilyen buta emberek miatt... Szívből kívánom kedves Mr. Profi Fotós valaki, hogy találd meg ezt a bejegyzést, és gondolkozz el mit mondtál, mert megaláztad és röhejessé tetted magad, hogy a te szavaiddal éljek!!!

Tudd meg, hogy én örülni fogok akkor is ha design bögrét nyerek, mert megmutattam a világnak, hogy szeretem a fotózást és örömömet lelem benne. És hazudsz, mert te biztos hogy nem.

A varázslat bennünk van...bennem, benned, mindenkiben. Az viszont nem mindegy,hogy engedjük is kibontakozni az erejét. Én behódoltam a varázslatnak:).Akkor ismertem meg ezt a játékot amikor Krisszel összejöttünk. Ő szinte megszállott, imádja a kártyákat ( a kártyák is imádják Őt:D), minden különleges lapot és ehhez kapcsolódó dolgot keres a neten és gyűjtögeti őket. És nincs egyedül:D A világon mindenütt nagy népszerűségnek örvend ez a játék. Tegnap, azaz január 30-án Zalaegerszegre mentem Krisszel, Marcival és Kardival, hogy résztvegyek életem első Magic-versenyén, persze még csak mint néző. Őőő...igen:DÉn most kezdtem el játszani nemrég,de a legközelebbi versenyen már szeretnék majd indulni:)!!! Nah, szóval kb 8 körül indultunk, megálltunk a zegi Tesco-ban, és kicsit késve meg is érkeztünk abba a bizonyos klubba. Aztán a a többi versenyző is kezdett szállingózni, bemutatkozások, meg minden...:D! 10 óra körül már meg is volt a regisztrálás aztán a booster-osztás és a kártyák összeirogatása a csalás elekerülése érdekében. Azt hozzá tenném, hogy ilyen komoly számítógépes rendszert amit kifejleszettek erre, hát jah ilyet még nem láttam...Bámulatos!! Nem sokkal később kezdődhetett a kártyázás. Egy forduló egy órás!!! közte 15 perc szünettel. A párokat a program sorsolja ki és különböző számozású asztaloknál "küzdenek" meg egymással. Mind a három versenyzőmnél:) néztem egy meccset, de a végén már csak Krisszel voltam. Az eredmények?...Krisz 12-ik lett, Marci 13-ik, Kardi 20-ik. Az első 8 helyezett kapott csak díjat...és???? Mi jól éreztük magunkat, sokat tanultunk másoktól(legalábbis én):D és kicsit keseregve, de azért vidáman mentünk haza.

És mi a lényege ennek az egésznek?-kérdezhetnéd Te, kedves olvasó. Engedd szabadjára a fantáziád és légy részese ennek a viadalnak Jó és Rossz között. Nem kell mást tenned, csak állj neki ennek a kártyajátéknak, nem bánod meg, hidd el!!!...tapasztalat!!

Légy részese te is a varázslatnak!

...hol is kezdjem... Miért kezdek blogot írni? Egyszer valami okos emberke azt mondta ahhoz amit tanulok hozzátartozik egy blog. Nem hinném...csak egy hely ahhol megoszthatod másokkal a gondolataidat, és én legfőképp ezért fogok hozzá.

Imádok fecsegni, csak néha nincs kivel és ilyenkor mindenkinek szeretném elmondani az örömömet vagy akár bánatomat. No para, az utóbbiból kevesebb van:D Anitának hívnak és elsőéves sajtótechnikus hallgató vagyok Sopronban. Ha megkérdeznék tőlem, hogy boldog vagyok-e...hmmm...egyértelmű:IGEN!! Imádom a természetet, imádom a zenét, imádom a művészeteket, imádok rajzolni, fotózni stb. A családom is tele van művészekkel...de nem is tudom minek ennyi unalmas:D dolgot mondani magamról de engedd meg kedves olvasó, hogy megemlítsem a szerelemnek nevezett "izét". Igen. Nyáron engem is nyakon lőtt valami dagadt angyal és azóta érzem ezt. Azt hittem már előbb is éreztem, de az soha nem fogja utolérni ezt...!! Ő Krisztián, és igen, ő az akit én kerestem, a szerelmem! Sokat fogok mesélni rólunk,Sopronról, a rajzról, fotókról, ügyesbajos dolgaimról és nemmindennapi mindennapjaimról! Mindenről ami én vagyok!

Step into my world...!