Hát, hogy is mondjam… Úton Sopronba. Úton a „bűneimmel”. Igen, haragszom magamra. Olyan dolgokat mondok emberekről, amik nem is igazak… Ez elég súlyos nálam és nem is tudom, hogy alakult ki. Nem vagyok ilyen. Fikázok mindenkit…-.- Féltékenység? Netán irigység? Nem is tudom… lehet! Nem akarok ilyen lenni. Nem tudok barátok nélkül élni… és mi is van az ellenségekkel? Nah azt aztán végképp nem akarok magamnak. Lehet már sokan megbántottak? Igen, előfordulhat. De nem annyira, hogy mindenkit eltaszítsak magamtól, akivel még jóban is lehetnék. Változok, kedves Olvasóm, és remélem ebből is majd kigyógyulok. Főleg azért mert olyanokat is megbántok, aki közel állnak a szeretteimhez, vagy éppen azokat bántom, meg akik mindennél fontosabbak nekem. Hát asszem eljött az őszinte bocsánatkérés, és nem is fogom átugrani. Így kérek elnézést mindenkitől, akit eddig megbántottam a szavaimmal. Tudod, kedves Olvasóm változunk, és én is kérek még egy esélyt, hogy felnőtté válhassak:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.