Sokszor gondolkozom, álmodozó típus vagyok. Ezt a fejemhez is vágta már egy ember akit sokra tartottam. Nem szerette ha nem figyelek rá... Pedig sokszor volt ilyen, nagyon sokszor. Igazából nem is tudom mit vártam el tőle, hiszen nem érheti ezeket a dolgokat. Soha nem beszéltem neki róluk.

Azok a dolgok... a saját gyártmányú fantasy-m. Érzések amiket csak akkor éreztem mikor Nyugat felé sétáltam. De miért csak akkor... Az az érzés, hogy Nyugat felé menet megváltozik az életem, eljön egy olyan dolog ami semmihez nem hasonlítható.

...rájöttem

Ez Ő! A szerelem aki sétál felém, elmosolyodik amikor a szemébe nézek... Nyugat felé minden megváltozik. De ott volt Dél, a fenyőfák feletti táj ami iránt szívem ugyanúgy érzett...Megnyugodtam... A nyugati nap fénye elárasztja a fenyőfák feletti tájat és így az is a részemmé válik és ez a szívemnek épp elég. Kivirultam és ezt csak Neked köszönhetem. A szerelem a véremben van és a csontomig hatol a boldogság.   

Szemedben keresem a végtelen óceánt...

(Krisznek, mert szeretlek)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.